Amikor jó egy esztendővel ezelőtt azt a feladatot kaptam, hogy írjam meg életem első tévékritikáját, még azt hittem, hogy ez a műfaj nem más, mint a vizes lepedő ráhúzása valamely szerencsétlen műsorra vagy az abban szereplő pojácára. Akkor a Magyar Televízióban éppen debütáló új vetélkedőről, a Maradj Talponról kellett értekeznem. Bevallom, hamar megdőlt a fenti állítás, hiszen alig tudtam rosszat mondani Gundel új produkciójáról, hiszen annyira tetszett. Leírtam amit láttam, amit éreztem, s mivel nem volt rossz az első leesős adás, csupa jó dolgok jelentek meg a műsorról.
Ezúttal is valami hasonlóra készülők, de azért vannak bennem kérdőjelek. Az első poszt nem is szólhat másról, mint a pénteken este befejeződött Megasztár hatodik évadjáról, illetve annak a döntőjéről. Halottról jót vagy semmit - tartja a mondás, hiszen ha nem is jelentik be hivatalosan, de könnyen a producerek fejébe láthatunk és kijelenthetjük, hogy (nagyon valószínűséggel) az utolsó Megasztárt láthattuk a képernyőn.
Itt a kaszás
A műsor haláltusája már pár évvel ezelőtt elkezdődött, amikor a kissé elfáradt formátumot levették a programról a TV2 vezetői, de valamilyen rejtélyes okból tavaly visszakerült. Azonban hála az X-faktornak és a mindenkori leggyengébb énekesgarnitúrájának, akkora pofonba szaladt bele, mint Matolcsy az IMF tárgyalásokon. A gyors ráncfelvarrás és botox-kezelés után, ami az új zsűri képében és a kezdetektől péntek esti Barátok Közt utáni startban jelent meg, még kapott egy újabb esélyt a Megasztár. Sajnos most sem tudott élni a lehetőséggel a Tilla által vezetett műsor, így megjelent a Róna utcában a feketébe öltözött kaszás, nem más, mint a 2010-ben Hollandiából indult, és X-faktor gyilkosnak tartott The Voice képében. Aki figyelmesen nézte a reklámblokkot, már ha volt ilyen mazohista ember, az többször találkozhatott a Voice, most még kicsit semmitmondó promójával.
Az újabb évad
No, de nézzük, miről is szólt ez a három hónap. Alighogy véget ért a tavalyi finálé, máris újra műsoron volt az újabb széria. Nyilván menekültek az RTL X-faktora elől, de a csatorna pechére, most a másik zászlóshajóba, a Csillag születikbe botlottak, így megint a kissé hátrányos helyzetű péntek estére, akarom mondani péntek éjjelre kerültek. Az első kőrben a szokásos béna, önégető lúzerek kerültek adásba, bár mintha visszafogták volna magukat a szerkesztők vagy a jelentkezők száma volt a szokásostól eltérően kevesebb, de megkíméltek minket Magyarország legszörnyűbb bikacsunájaitól és Fásy Ádámjaitól. A Bochkorral, Falusival, Bereczkivel és Mesterrel felálló zsűri szorgalmasan nyomogatta az asztalán elhelyezett gombokat, így juttatva a fináléba az általuk legtehetségesebbnek gondolt 12 próbálkozót.
Hazánk legjobb énekesei
Amikor néhány héttel ezelőtt színpadra állt az egy tucat döntős, villámgyorsan el is dőlt, hogy ki lesz az szerencsés, aki május 25-én magasba emelheti a kis üvegszobrocskát. Igen, már akkor kitűnt tehetségével, hangjával Radics Gigi, aki olyan szinten alázta a többieket, ahogy a Barcelona futballcsapata szokta tenni a spanyol bajnokságban. Ha a 15 éves kislány énektudását a Mátrához hasonlítjuk, akkor a verseny második legjobbja is csupán egy magasabb dombnak felel meg, de bőven akadtak olyanok is, akiket még valamiféle vasúti felüljáróval sem lehet ugyanolyan szintre emelni. Ezek az emberek hamarosan eltűnnek a süllyesztőben, így még a nevük megjegyzésére sem vállalkozok, attól pedig végkép nem kell tartanunk, hogy a lemezükbe fogunk botlani valamelyik szupermarket akciós pultján. A legjobb férfihang - már ha létezik ilyen kategória - Talán Attila volt, ami nem jelent kevesebbet, mint az énekesi, előadóművészi szakma teljes megcsúfolását. A fiatalember torkából ömlött a hamis hang, de hála a Bochkor Gábor frizuráját utánzó torzó viselésének, még így is elvergődött az utolsó hétig. A végső döntőbe azonban nem került be, mert ott a már említett Gigi meccselt a szegénysorú Szakos Andreával.
A nagy finálé
Hol vannak már azok az idők, amikor az ország legnagyobb sportcsarnokába kellett vinni a döntőt, mert olyan nagy volt az érdeklődés. A pénteki adás szépen elfért a TV2 stúdiójában, habár nem kis durranással készültek a szerkesztők. A műsor vendége volt Flo Rida, a méltán híres rapper, aki két számmal is emelte a show fényét. Kicsit üröm az örömben, hogy a felvett két dal nem élőben ment, illetve jelentős playback hatás is érződött, viszont így is jár a hátbaveregetés a csatornának, hogy elhozta az amerikai énekest a fehérbe öltöztetett helyi közönségnek, illetve a tévé előtt ülő nézőknek. A Megasztár további része olyan volt, amilyet már évek óta megszokhattunk. Az előadók beleadtak apait-anyait, a két műsorvezető olvadozott, ami leginkább a nyálcsorgatásban és Claudia mellbimbójának a merevedéséből állt. A zsűri most is az egyik leggyengébb láncszem volt az egész este folyamán, így rájuk nem is vesztegetnék több szót, annál inkább arra a kisfilmre, amit az énekesek az utolsó párbajdaluknak csúfolt, de csak együtt énekelt Lady Marmalade szám előtt játszottak be. A sakkos tematikát követő etűd volt Gigi mellett az est fénypontja, már ha volt elég olyan vállalkozószellemű néző, aki kibírta az egyes zeneszámok között érkező menetrend-szerinti reklámblokkok tengerét, és eljutott odáig, hogy megnézhesse. Ennek ellenére a két és félórás finálé remek szórakoztatást nyújtott, hiszen az adás jól volt megkomponálva, az énekesek közül a hulladék már kiesett, így csak a legjobbakat hallhattuk, ráadásul olyan vendégekkel kiegészülve, akik tényleg minőséget képviselnek.
Véget ért a TV2 tehetségkutatója, amiért könnyeket ugyan nem fogunk hullatni, de soha nem fogjuk elfelejteni, legalábbis azon kevés a tehetségeket, akik innen tudtak kitörni az ismeretlenségből. Hajrá!
R.I.P. Megasztár
