Biztos vagyok benne, hogy létezik olyan üzleti modell a televíziós csatornák számára, ahol nem kell nézhetetlen, milliószor ismételt, kreatív vagy éppen hányingert keltő reklámfilmekkel bombázni az amúgy is fáradt, a hirdetésekre teljesen immúnissá vált nézőközönséget.
Ennek ellenére teljesen elfogadható, hogy időnként megszakítják a filmet vagy a sorozatot egy párperces betéttel, hogy némi bevételhez jussanak a csatornák. Ez jó nekünk, hiszen megtudhatjuk, hogy mit adnak mindezalatt a többiek vagy éppen kimehetünk egy gyors pisi, nasi kombóra, hogy újra fittek legyünk a következő tíz - tizenöt perces adásblokkra. Persze biztosan vannak olyan nézőtársaink, akik maradnak a készülékek előtt és nézik a reklámmannát, hisz vagy nincs jobb dolguk, esetleg lemerült a távirányítóba tett elem, így számukra nem marad más, mint bámulni a hirdetéseket.
Az egyik ilyen reklámfilm a napokban debütált a nagy csatornákon, és már az első vetítéskor kiverte nálam a biztosítékot. A történet nehezen értelmezhető, ami lehet az én személyes visszamaradottságom miatt, vagy éppen azért, hogy olyan szart csináltak a készítői, hogy csak a legdebilebb nyuggerek érthetik meg. A Budapest Bank által rendelt posztban tombol a zagyvaság: Egy irodában vagyunk, ahová belép az időutazónak szánt, de csak az észak-koreai űrprogramból importált űrhajósnak kinéző kis keresetű devizahiteles. Füst, fehér ruha, majd az ügyintéző megszólal, hogy félkettőre vártam, pedig már 14:02-öt mutat a falióra... Vége!
WTF, gondolhatjuk, mi volt ez a szar?
Már látom magam előtt a felbuzdult banki ügyfeleket, akik egymást letaposva törnek be a BB fiókjaiba, hogy részt vegyenek a legújabb akciókban, bár a valószínűbb az az lesz, hogy senki sem fog a reklámfilm miatt új ügyféllé válni, így a gazdag bankároknak kell majd a kreatív filmkészítők irodájába behatolni, hogy visszakérjék a millióikat. De vigyázzanak, hogy ne késsenek, hiszen a 32 perces késés már nem megengedhető!
